Pilisi len (Linum dolomiticum Borbás) (Fotó: Zsila Sándor)

Borbás Vince (1844-1905) botanikus, a Budai-hegység flórájának kutatója (Természettudományi múzeum tudománytörténeti gyűjtemény)

Kaán Károly (1867-1940) erdőmérnök, a hazai természetvédelem alapelveinek kidolgozója. (Farkas Lajos archívuma)

A terület az Európa Diplomát 1995-ben nyerte el. A címet 2000-ben és 2005-ben újabb öt évre meghosszabbították. A Diploma 2005-ös megújításakor a magyar fél a következő ajánlásokat kapta:

1. A terület komplex kezelésére egyetlen szervezetet kell kijelölni annak érdekében, hogy a természetvédelem egyértelmű prioritást kapjon; ez a természetvédelmi szervezet területi igazgatósága, vagyis a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság legyen.

2. A területen és környezetében végzett nagyvad-gazdálkodás során csak olyan tevékenységet szabad engedélyezni, amely összhangban van a területre vonatkozó természetvédelmi célkitűzésekkel. Különös figyelmet kell fordítani a muflon és a dám állomány kiirtására és a nagytestű növényevők olyan szintre szorítására, ami a dolomit gyepek és természetközeli erdők megőrzésével összhangban van. A vadgazdálkodást a populációk pontos monitorozása alapján kell megszervezni.

3. A területen belül található régi kerítéseket el kell bontani és a teljes Európa Diplomás Területet be kell keríteni annak érdekében, hogy az illegális terepmotorozást megakadályozzuk és a vadlétszám szabályozás hatékonyságát növeljük.

4. A terület nemzeti és európai jelentőségének megfelelő pénzügyi és személyi feltételeket kell biztosítani a LIFE program utáni időszakban is.

5. Intézkedéseket kell tenni a nem őshonos fafajok (Robinia pseudoacacia és Pinus nigra) visszaszorítására, előnyben részesítve az ökológiai szempontból legértékesebb zónákat. Ki kell jelölni egy önálló magterületet, ahol csak ilyen erdészeti beavatkozás végezhető. Ez a magterület legalább az Európa Diplomás Terület felét tegye ki és foglalja magába a Linum dolomiticum teljes állományát, a gyepeket, meredek lejtőket és az erdőrezervátumot.

6. Fejleszteni kell a terület turisztikai befogadó-képességét. Ennek érdekében szervezett túrákat kell szervezni a legérzékenyebb területeken kívül, amelyek révén növelhető a társadalom felelősségérzete a területen található élőhelyek megóvása iránt. Intézkedéseket kell hozni az egyre növekvő mértékű terepmotorozás megakadályozására.

7. Gondoskodni kell a fokozottan védett terület szélén elhelyezkedő azon két védett területrész fenntartásáról, amelyek számára a diploma adományozását szintén kérelmezték, hogy puffer-zónaként betölthessék szerepüket. Építkezés nem megengedhető.

8. A terület körül az urbanizációs nyomást szigorúan szabályozni kell. Különös figyelemmel kell kísérni Nagykovácsi, Pilisszentiván és Piliscsaba bármilyen új fejlesztési tervét.

9. Folytatni kell az együttműködést az önkéntesekkel (iskolák, civil szervezetek, cserkészek), a helyi lakossággal és a polgárőrségekkel.

10. Véglegesíteni kell az új kezelési tervet és meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a Szénás-hegycsoportot a Budai Tájvédelmi Körzetről leválasszák.

A Szénás-hegycsoportnak adományozott Európa Diploma (Fotó: Kézdy Pál)

2008-tól a terület kezelését a Szénás-hegycsoport Európa diplomás terület természetvédelmi kezelési tervéről kiadott 17/2008. (VI. 3.) KvVM rendelet alapján kell végezni.

A Budapest környéki flóra kiemelkedő kutatóját, Borbás Vincét gyakran  emlegetik a „legmagyarabb botanikus”- ként. Megérdemli a kitüntető címet, hiszen számos pannóniai bennszülött növényfajt írt le. Felfedezettjei közül a legtündöklőbbet, a pilisi lent ( Linum dolomiticum ) a Természettudományi Társulat 1897. január 13-án tartott ülésén mutatta be.

Borbás kivételes felkészültségét mutatja, hogy azt is felismerte, az újonnan talált növényfaj legközelebbi rokona egy görögországi lenfaj, a Linum elegans. Borbás Vince emlékét a Szénások ma is őrzi, a terület egyik legértékesebb dolomithegyét Borbásgerincnek nevezik.

A hazai természetvédelem alapelveit kidolgozó Kaán Károly már 1931-ben megjelent „Természetvédelem és természeti emlékek” című könyvében javasolta a Kis- és Nagy-Szénás egy részén rezerváció kijelölését a ritka növények megóvása érdekében.

Ugyanekkor Pilisszentiván egykori földbirtokosa, Karátsonyi Imre gróf gondoskodott a pilisi len védelméről.

Ennek ellenére csak a világháború után, 1951-ben került sor két kisebb terület védetté nyilvánítására, melyek az 1978-ban létrehozott Budai Tájvédelmi Körzet részévé váltak.

1994-ben a terület egy részét erdőrezervátummá, azaz olyan területté nyilvánították, ahol semmiféle emberi (erdészeti) beavatkozás nem történik, így a háborítatlan természeti folyamatok tanulmányozhatók.