A Pilis-Buda-Zsámbék Többcélú Kistérségi Társulás megbízta a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékét, hogy készítse el a Pilisi-medence 10 településének (Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Piliscsaba, Pilisjászfalu, Pilisszántó, Pilisborosjenő, Üröm, Solymár, Nagykovácsi, Remeteszőlős) komplex vízgazdálkodási koncepcióját. A tavaly októberben elkészült koncepció valamennyi lényeges vízgazdálkodási elemmel foglalkozik: ivóvíz-ellátással, szennyvíz-elhelyezéssel, kisvízfolyásokkal, csapadékvíz-elvezetéssel és felszín alatti vizekkel.

Az alábbiakban a dokumentum néhány általános érvényű megállapítása, javaslata mellett elsősorban a pilisvörösvári vonatkozásokat idézzük.

Ivóvízellátás

„Az ivóvízhálózatok kora és állapota a térség településein eltérő, a legtöbb településen új és öregedő szakaszok vegyesen találhatók. A hálózatokon csőtörések viszonylag ritkán fordulnak elő, egyedül Pilisvörösváron jelezték, hogy az öregebb részeken gyakoriak a csőtörések. A települések ivóvíz-ellátással kapcsolatos legkomolyabb hosszú távú feladata, hogy az üzemeltetővel közösen kidolgozzanak egy hálózatrekonstrukciós stratégiát, és azt következetesen végre is hajtsák. Az ehhez szükséges anyagi fedezetet a vízdíjba kell beépíteni és azt elkülönítve kezelni, amelyet a kistérség településein a szolgáltatóval együttműködve meg is tesznek.”

Pilisvörösvár:

„Pilisvörösvárt a DMRV látja el ivóvízzel a Szentendrei (Tahi) kútcsoportról. Az elmúlt időszakban előfordultak mennyiségi problémák, azonban ezeket új tározómedencék létesítésével sikeresen megoldották. A víz minőségével kapcsolatban panasz nem merült fel.

A vízigény a jövőben várhatóan 800-1000 m3/nappal fog nőni. 2009-ben fúrtak egy karsztvíz kutat. A becslések szerint az új kút a település vízigényének 20%-át lesz képes fedezni. Ez a kút is a regionális rendszerre fog rádolgozni, és ezzel növeli a vízellátás biztonságát.

Az ivóvízhálózat kora vegyes, egy része új, műanyag csőből készült. A hálózat régebbi részein jellemző az eternit csőanyag (kb. a teljes hálózat hosszának 15-20%-a eternit) és ezeken a szakaszokon rendszeresen vannak csőtörések.”

Szennyvízelvezetés, -kezelés Pilisvörösvár:

„A település saját szennyvízteleppel rendelkezik, amit 1996-ban bővítettek 2000 m3/nap kapacitásra. A kezelt szennyvíz befogadója az Aranyhegyi-patak. Az eredeti tervek szerint lett volna nitrogén-eltávolítás, de az üzemeltetés során ezt nem sikerül megvalósítani. A szennyvíztelepre érkező szennyvízmennyiség átlagosan 1500 m3/nap, azonban évi 20-25 alkalommal is meghaladja a tervezett 2000 m3/nap értéket. A telepre érkező szennyvíz töménysége lényegesen meghaladja a tervezéskor figyelembe vett értékeket, ezért a telep nem képes megfelelő hatásfokkal működni.

A pilisvörösvári szennyvíztelepre többször panaszkodtak (főleg Solymáron), hogy büdös, amit nem áll módunkban vitatni, a helyszíni bejáráskor azonban ezt nem tapasztaltuk, a szennyvíztelep szaga normális szennyvíztelep-szagú volt és nem különösebben intenzív. A szennyvíztelep és csatornahálózat bővítésére KEOP pályázatot adtak be, 1,5 milliárd forint értékben, az első fordulót sikeresen megnyerték. A telep bővítése során az iszapkezelésre iszaprothasztót terveznek kialakítani.”

„Célszerű lenne, hogy a pilisvörösvári, solymári és piliscsabai szennyvíztelepek megvizsgálják egy közös iszapkezelő (iszaprothasztó) létesítésének lehetőségét, mivel a szállítási távolság nem jelentős és a három telepen keletkező iszap mennyisége együttesen már gazdaságos biogáz-előállítást is lehetővé tehetne. Ezzel megoldódna a szennyvíziszap elhelyezésének problémája is, amit jelenleg tengelyen szállítanak viszonylag nagy távolságba és hulladékként lerakják.”

Kisvízfolyások

„A kistérség vízfolyás hálózata viszonylag ritka, melynek következtében a feladatok száma is csekély. A Kistérség három fő vízgyűjtőre osztható: Piliscsaba és Pilisjászfalu a Kenyérmezei-patak vízgyűjtőjén fekszik, ahonnan a Dunába történő lefolyás észak-északnyugati irányba történik. A többi település lefolyási iránya kelet-délkeleti, ezek az Aranyhegyi-patak, illetve az Ördög-árok vízgyűjtőjén fekszenek.”

Pilisvörösvár:

„Pilisvörösváron a Szent-János patak az őr-hegytől indul és a Nagy-tóba folyik, ami a többi tavon keresztül az Aranyhegyi-patakba jut. A patak vízhozama alapvetően csekély, azonban csapadékok idején jelentősebb elöntéseket okoz a település több részén is. A vízgyűjtő területe elég nagy, javarészt burkolt területeken, ugyanakkor a medre vegyes, a rövid, néhány tucat méteres gondosan kiépített szakaszok és a medertelenség változik rapszodikusan. Régen volt egy Szent-János tó, ami záportározóként funkcionált, azonban ezt mára feltöltötték és beépítették. A Szent-János-árok az őr-hegy csapadékvizének befogadója, de megfelelő meder (és csapadékvíz-elvezető rendszer) nélkül ezt a feladatát csak részben tudja betölteni. A terepbejárás tapasztalatai alapján a viadukt környékén levő körülbelül 1 hektáros, jelenleg elég elhanyagolt területen esetleg ki lehetne alakítani egy kisebb záporvíztározó tavat, mely a levonuló árhullámot csillapíthatná.

Az Aranyhegyi-patakba ömlik, közvetlenül a horgásztavak alatti részen a pilis-vörösvári szennyvíztisztító tisztított szennyvize, amely a patak ezen szakaszán a vízhozam jelentős részét adja. A patak Pilisvörösvár és Solymár közötti szakaszán többé-kevésbé természetesnek mondható állapotú mederben folyik, amely karbantartása régóta elmaradt, megközelítése alig lehetséges, a Solymár felőli szakaszon nádas borítja, mély, laza üledékkel. A pataknak ezen a szakaszán a vízminőségi adatokból egyértelműen látható a magas tisztított szennyvízhányad.”

Csapadékvíz-elvezetés

„A kistérség összes települése dombos vidéken helyezkedik el, a beépített területek zöme lejtős területen fekszik, a települések széle felkúszik a környező hegy(ek)re. Ezért a települések belterületi vízrendezésének kettős feladattal kell megbirkóznia: a környező területeken összegyülekező és onnan a település területére lefolyó külterületi vizek elvezetésének problémájával, illetve magára a település területére hulló csapadékvizekkel.

A kistérség településein a beépített terület nagysága – ezzel a burkolt területeké is – növekszik, amely megnövekedő lefolyást okoz, a vízvisszatartó képesség a burkolt részeken teljesen megszűnik, nagyobb térséget tekintve pedig jelentősen csökken, azaz a beépítettség mértékének növekedésével nő a csapadékvíz-elvezetés problémája is.

A csapadékvíz telken belül tartása és hasznosítása a falusiasabb jellegű településrészeken előfordul, de nem tekinthető jellemzőnek. Az erre történő ösztönzés eszközei kiforratlanok, nem várható, hogy a csapadékvíz összegyűjtése és a háztartáson belüli hasznosítása olyan léptéket öltsön, hogy az érdemi hatással legyen a levezetendő csapadékvíz mennyiségére. Amennyiben a csapadékvíz-elvezető rendszerek jogi státusza megváltozna és közműnek minősülne, úgy az önkormányzatok jogosultak lennének a lakosságtól díjat szedni a csapadékvíz-elvezetésért és így különböző ösztönzők bevezetésére is lehetőség nyílna a víz visszatartásra vonatkozóan, amelyre jó külföldi példák léteznek.

A kistérség egyik településen sincsen egységes csapadékvíz elvezető rendszer, a meglevő elemek egymástól függetlenül lettek kiépítve, így nem minden esetben alkalmasak a feladatuk betöltésére. A hibás településfejlesztési gyakorlat eredményének tekinthető, hogy az útépítéssel vagy a csatornaépítéssel egyidejűleg nem fejlesztették a csapadékvíz-elvezető rendszert. Ugyancsak több településen tapasztaltuk azt a kedvezőtlen tendenciát, hogy a régi csapadékvíz-elvezető árkok egy részét egyszerűen feltöltötték, aminek következtében az oda vezető árkok sem töltik be a funkciójukat. A meglevő elvezető árkok rendszeres karbantartása alapvető feladat, mely részben az önkormányzat, részben a lakosság (illetve egyes főutak mentén a Közútkezelő) feladata.”

A projekt keretén belül a mérnökök közelítő költségbecslést végeztek az egyes települések csapadékvíz-elvezető rendszerének kialakítására vonatkozóan. Pilisvörösvár esetében a 64 kilométernyi hosszúságú csapadékvíz-elvezető rendszer teljes kiépítése mind nyílt, mind zárt árokban meghaladná az 5 milliárd forintot (!). (A kétféle megoldás költsége között gyakorlatilag nincs különbség.)

A Vízgazdálkodási koncepció teljes egészében megtekinthető a Kistérség honlapján:

http://pilisvorosvarikisterseg.hu.