- ezt a táblát ugyanúgy kitehetnénk a budai kerületekre, mint a Buda környéki falvakra

Egy 2001-es cikk foglalja össze községünk és környéke népsűrűségének növekedését, ami ma még fokozottabban igaz...

A lendületesen terjeszkedő lakóparkok létükkel éppen azt a természeti környezetet teszik végleg tönkre, ami miatt lakóik odaköltöztek. A Budakeszi úton, a Budai Központi Kerületi Bíróság épületétől pár lépésre, egy ősfás telken két hónapja még egy régi, a budai hegyvidékre jellemző öreg villa állt, ma csak mutatóban van néhány fa, a ház eltűnt, helyét óriási gödör foglalja el, úgy szemre egy háromemeletes ház beleférne. A Szép Ilona lakópark építési területe olyan, mintha valami sebet ejtett volna a hegyen. Az ott éktelenkedő gödörtől óriási, négytengelyes, húsz köbméteres teherautók viszik a földet Budakeszi irányába, negyedóra alatt tizenegyet számoltunk meg a péntek délutáni csúcsforgalomban. A csábítás trükkjei Néhány száz méterrel feljebb a Hársliget lakóparkot még csak tábla hirdeti, a rajz alapján könnyű elképzelni, hogy a ma még fákkal sűrűn benőtt terület is nemsokára fairtás és tátongó gödör helyszíne lesz.

Egy buszmegállónyi távolságban már szerkezetkész az "Ökoházapartman"-nak hirdetett lakópark. Mindez pusztán egy budai főút rövid szakaszán. A budai kerületek még meglévő területein kifejezetten gazdagoknak épülnek a lakások vagy épületrészek. Az ingatlanár-robbanás miatt a több tízmilliós, néha százmilliós telkek beépítése csak úgy éri meg a befektetőknek, ha eleve a vagyonos hazai vagy külföldi vásárlók számára építkeznek. Az egyik Budakeszi úti lakópark száz négyzetméteres lakását potom 58 millió forintért lehet megvásárolni. Ám nemcsak a főváros, hanem az agglomeráció is kapós, szinte nincs olyan Buda környéki falu vagy város, ahol ne lenne vagy ne épülne lakópark. Építkeznek Ürömön, Nagykovácsiban, Budaörsön, Pátyon, Budajenőn, Érden, az újabbak hangzatos vagy csábító nevet is kaptak. Budakeszin a Barackos, Törökbálinton a Tükörhegy épült fel, az útszéli óriásplakátok az óbudai Forrásligetet vagy az érdi Ürmösparkot hirdetik, a tévénézőknek pedig a piliscsabai Magdolna-völgy telkeit kínálják. Budakeszin néhány hete egyenesen az Álomvölgybe invitáltak.

Az agglomerációs települések házai, telkei olcsóbbak ugyan, mint a Budakeszi úton lévők, de a 20-100 milliós házárak messze meghaladják a fővárosban lévő lakások árait. A lakóparkok egy részét magas kerítés és fegyveres őrök, illetve kamerák védik a külvilágtól, a házak nagy része hivalkodó és túl pompázatos. Nem véletlen, hogy a helybéliek, az őslakosok gyakran olyan gúnyneveket ragasztanak az új településrészekre, mint "bankárrezervátum" vagy "luxusgettó". A beruházók mindig ugyanazzal csábítják a vásárlókat, a varázsmondat a következőképpen hangzik: "Költözzön szép természeti környezetbe!" Az egyik hirdetés örökpanorámát, a másik erdő vagy természetvédelmi terület közelségét, a harmadik a csendet, a jó levegőt hirdeti. Arról a hirdetések nem szólnak, hogy az építkezések mekkora és milyen zöldfelületet pusztítanak el.

A Tétényi-fennsík természeti területein tervezett lakópark kedvéért védett növényeket irtottak ki, a Budakeszi úti lakóparkból kitermelt földet a Zsámbéki Tájvédelmi Egyesület titkára szerint a pátyi Füzes-patakba borították - az egyesület emiatt följelentést is tett. Budapest és a környező települések között mindig is volt mozgás, ki- és beköltözés, azonban az utolsó néhány évben ez rendkívül felgyorsult. Korábban a főváros erőltetett iparfejlesztése miatt sok bejáróra is szükség volt. A távoli megyékből ingázók mellett sokan a környékbeli városokban, falvakban telepedtek le. Az igazi kiköltözési hullám a nyolcvanas években kezdődött meg, akkor még elsősorban azért, mert az immár tulajdonossá vált építtetők olcsóbban jutottak építési telekhez a városhatáron kívül. Menekülés a fővárosból A bérlakásokban élők közül sokan vágytak kertes házba, jó levegőre. Aki anyagilag megengedhette magának, Budapest akkor felkapott részeire, a Rózsadombra, Pasarétre vagy a XII. kerületbe költözött, később az óbudai, budafoki hegyes-dombos részek következtek. Ezután a városhatárhoz szinte hozzátapadó vagy nagyon közeli falvak lettek népszerűek, köztük Solymár, Budakeszi, Nagykovácsi, Budaörs.

Újabb táguló kör, és következett Diósd, Üröm, Pilisvörösvár, Telki, Törökbálint, Érd, Budajenő. Ma már a 20-30 kilométer távolságban lévő falvak üres telkeinek vagy házainak is nagy a keletje, Piliscsaba, Pilisjászfalu, Tinnye, Páty, Tárnok, Biatorbágy van soron, de már Zsámbékon, Herceghalmon, Sóskúton is keresettek az ingatlanok. A kiköltözési láznak azonban csak az egyik oka az, hogy zöldbe, kertes házba vágynak az addigi városlakók. Az egyre kevésbé lakható főváros, az elviselhetetlen közlekedés, az állandósuló dugók, a növekvő levegőszennyezettség, a szlamosodó, piszkos belső kerületek, a gyenge közbiztonság, a fokozódó agresszivitás sokakat késztet elköltözésre, mások éppen a bevásárlóközpontok és gyorsétkezdék talmi csillogású világa elől menekülnek. Vannak, akik a növekvő levegőszennyezés miatt asztmássá vált gyereküknek keresnek egészségesebb lakóhelyet.

A városok terjeszkedése nem hazai specialitás, az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is vannak rá példák. Ám a hazai folyamatnak van két jellegzetessége, a kárpótlási földek megjelenése az ingatlanpiacon és az önkormányzati hatáskör. A kárpótlás idején sok fővároson belüli, illetve Budapest közeli mezőgazdasági, elsősorban volt szövetkezeti területet osztottak szét olyanoknak, akik soha nem gazdálkodtak. A parcellaméretek kicsik voltak, a földeket szinte semmire sem lehetett használni, így a tulajdonosok nagy része kifejezetten örült, amikor vevőt talált a telkére, néhányan viszont már akkor ingatlanspekulációs céllal licitáltak a földekre. Az erdőket, szántókat, gyepeket az önkormányzatok elkezdték építési területté átsorolni.

Az önkormányzatok a törvény értelmében meglehetősen nagy szabadsággal rendelkeznek, és a mezőgazdasági területek lakóövezetté való átsorolását sem szabályozza semmi. Amikor már világossá vált, hogy az átsorolási, építési, kiköltözési folyamat elszabadult, és egyre jobban megmutatkoztak a negatív környezeti hatások is, többen átsorolási moratóriumra tettek javaslatot. Amíg a főváros elsősorban az agglomerációs települések területátsorolásait kívánta megakadályozni, addig Illés Zoltán, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának fideszes elnöke szerint a tilalomnak Budapestre is ki kell terjednie. Illés Zoltán javaslatát támogatták a zöldszervezetek, köztük a zöldfelületek védelmében többször fellépő Védegylet és a Levegő Munkacsoport.

A váci országos zöldtalálkozó is állást foglalt a tilalom szükségességéről. Hetvennyolc Pest megyei település viszont azt jelezte, hogy számukra hátrányt jelentene a tilalom. A pártok sem támogatták az ötletet, arra hivatkoztak, hogy nemsokára az Országgyűlés elé kerül a budapesti agglomerációs terv, amelyet a Balaton-törvény mintájára törvényként fogad el a Tisztelt Ház. A törvénytervezet azonban nem készült el tavasszal a megadott határidőre, sőt még az sem biztos, hogy az őszi ülésszakon tárgyalja a parlament, ezért Illés Zoltán és tőle függetlenül a MIÉP-es Lentner Csaba újból javasolja a moratóriumot. Növekvő feszültségek Ebben az évben több alkalommal is előfordult, hogy egy-egy település lakói fölléptek a tervezett lakóövezetek, lakóparkok ellen. A helyi lakosok a zöldfelületeket, nyugalmas lakóhelyüket féltik a nagyszámú beköltözőtől. Tudunk tiltakozó akciókról, tüntetésekről, aláírásgyűjtésről vagy népszavazási kezdeményezésről Budaörsön, Piliscsabán, Törökbálinton, Budakeszin.

Budakeszin a közelmúltban az Álomvölgy lakópark megépítése elleni népszavazás eredménytelen volt, viszont a leadott szavazatok a lakópark építése ellen szóltak, ezért a képviselő-testület úgy döntött, hogy az Álomvölgy megvalósítása egyelőre lekerül a napirendről. A hazatelepülő magyarok számára megálmodott luxuslakóparkot csodálatos természeti környezetbe képzelték el, a Csiki-hegyek alatti Farkashegyi repülőtér mellé. A szóbeszéd szerint néhány gazdag lakó helikopterrel akart közlekedni. Gadó György Pál, a WWF Magyarország Buda-hegyvidék-programjának vezetője elmondta, a kisvárosban sok üres telek vagy régi, felújításra váró ház van, s a budakesziek szívesen fogadják a hazatérőket, de a kerítéssel körülvett, fegyveres őrrel védett lakópark ötletével nem szimpatizálnak. Piliscsabán hónapok óta hirdetik a Magdolna-völgyi telkeket, és a Garancsi-lejtő beépítése is szóba került. Mindkét hely külterület, messze esik a településtől. Ráadásul a Garancsi-lejtő az Európa-diplomás Nagyszénás védőzónájába esik, és a Garancsi-tó is helyi védettséget élvez, sorolja az építkezés elleni érveket Gadó György Pál, aki úgy tudja, hogy Piliscsabán is vannak üres telkek, házhelyek. Kiss Antal, a Piliscsabáért Egyesület elnöke szerint a település hagyományos szerkezete borul fel az építkezésekkel.

Az elnök azt mondja, nem is kellene mást tenni, mint a falu korábban elfogadott fejlesztési tervéhez ragaszkodni, amiben nincs újabb lakóövezet, ehelyett azonban néhány vállalkozó és képviselő anyagi érdeke érvényesül. Ezért az egyesület bejelentette, hogy helyi népszavazást kezdeményez. Mások megszavazzák Törökbálinton több ügy is borzolja a kedélyeket. Három külterület lakóövezeti átsorolása van napirenden, az egyik a Tétényi-fennsíkon tervezett lakópark, ami ellen a MIÉP helyi népszavazást kezdeményezett, azonban néhány aláírás hiányzott az érvényességhez. Míg a MIÉP sem lakóparképítést, sem ipartelepítést nem támogat, a helyi Kerekdomb Egyesület a belterületi lakóövezet bővítése és bizonyos ipari fejlesztések ellen nem emel kifogást, viszont a három külterületi lakóparkot ellenzi. A település szerkezeti tervét a hónap végén tárgyalja a testület, de szinte biztos, hogy az átsorolást megszavazzák a képviselők. Turai István, Törökbálint polgármestere elmondta, hogy az átsorolások rövid távon anyagi előnyt jelentenek a településnek, hiszen a vállalkozók néhány összközműves telket adnak át az önkormányzatnak, ezek értéke körülbelül 300 millió forint.

A növekvő lakosság miatt a humán infrastruktúrát is fejleszteni kell, iskolára, orvosi rendelőre lesz szükség, ennek kiépítését a polgármester 200 millió forintra becsüli. Hosszú távon ráfizet a település, mert a közművek és közintézmények fenntartása az önkormányzatot terheli. A már felépült Tükörhegyi lakóparkhoz most állítottak be két buszjáratot, ez 50 millió forintjába került a községnek. - Ha már most látszik, hogy az átsorolás hosszú távon anyagilag sem éri meg Törökbálintnak, akkor miért vállalják? - kérdeztem. - A 17 önkormányzati képviselő többsége támogatja az átsorolásokat, néhányan anyagilag is érdekeltek az ügyben, mivel a kérdéses területeken tulajdonnal rendelkeznek - hangzott a válasz. - Amikor az ő földjükről szavazunk, bejelentik az érintettségüket, de mások megszavazzák az átsorolást nekik, míg ők másnál teszik ugyanezt. Az elviselhetőség határán Szedlai Gyöngyi, a Kerekdomb Egyesület elnöke attól is tart, hogy hirtelen felduzzad a népesség, s a most 11 ezres település lakossága a legpesszimistább forgatókönyv szerint elérheti a húszezret is.

Az önkormányzat bevételeit csak újabb, immár iparterületek bevonásával növelheti. A környezetvédő az országos találkozó határozataira utalva azt javasolja, hogy minden egy hektárnál nagyobb mezőgazdasági terület átsorolása csak környezeti, gazdasági és szociális hatástanulmány elkészítése után legyen lehetséges. Beliczay Erzsébet építészmérnök, a Levegő Munkacsoport alelnöke Budapest belső kerületeinek vonzóvá tételét, a kiköltözés vágyának csökkentését tartja a legfontosabbnak. Lányi András író, ökopolitikus, a Védegylet szóvivője arra hívta fel a figyelmet, hogy a bekerített lakóparkok miatt egyre élesebb lesz a határ a magán- és a közterületek között. Az sem célszerű, ha egy város köré összpontosul a fejlesztések zöme, miközben más települések, illetve kerületek elnéptelenednek, elvesztik a lakosság mozgékony, vállalkozó rétegét, és ezzel a helyben maradóknak is rontják a feltételeit. Lányi András is azt vallja, hogy ösztönző várospolitikai intézkedésekkel kell megállítani a kiköltözési folyamatot.

Ha nem így történik, akkor Budapesten egyre elviselhetetlenebb lesz a közlekedés, állandósul a levegőszennyezés, és ez a várost az ott-tartózkodás színhelyéből a puszta áthaladás terepévé teszi. Ezért olyan nagy a tétje a gyors szabályozásnak, az agglomerációs törvény mielőbbi elfogadásának. Mangel Gyöngyi Mi a lakópark? A lakópark kifejezés új fogalom, használata sem egységes. A lakóparkok állhatnak családi házakból vagy sorházakból, máskor 2-4-6 lakásos társasházakból, több társasházból vagy akár soklakásos apartmanházból is. Közös jellemzőjük, hogy elkülönülnek az őket befogadó helytől, ezt sok esetben magas kerítés és őrök is biztosítják. A lakóparkok mai legelterjedtebb formája az, amikor a házak telepszerűen épülnek a falu szélére vagy a falutól bizonyos távolságra. Emiatt a lakóparkok a legritkább esetben válnak a település szerves részévé, s ennek oka ugyanúgy lehet a távolság, mint az elkülönülni akarás. Terjeszkedés vagy ésszerű városfejlesztés? Két hónapja ezzel a címmel jelent meg a Környezettudományi Központ tanulmánya, amelyben amerikai, nyugat-európai és hazai példák alapján elemzik a városok körüli, egyre növekvő települési gyűrű környezeti és gazdasági problémáit. Éri Vilma, a központ igazgatója a legnagyobb bajt a növekvő infrastrukturális igényekben és költségekben látja.

Egy szétterülő település külterületének csatornázása, vízellátása és általában a közművek négyszeres hosszúságú hálózatot igényelnek a városi belső területekhez képest. Szinte lehetetlen a tömegközlekedés megoldása, a közművek fenntartása, karbantartása pedig hosszú évtizedekig újabb költséget jelent az önkormányzatnak. Egy másik súlyos probléma a zöldgyűrű, a zöldfolyosók széttöredezése, amivel elvész a terület fő vonzereje. A drága házakba kiköltözők életszínvonala magas, viszont az életminőségük nem feltétlenül lesz jobb. Egyre több időt töltenek el a közlekedéssel, a városba való bejárással, egyre rövidebb ideig élvezik kényelmes házukat. Az igazán gazdagok esetleg még távolabbra költöznek, egy akkor még érintetlen területre, és kialakul egy második agglomerációs gyűrű. "Egyre nagyobb távolságból, egyre nagyobb házakból, egyre drágább kocsikban igyekszik be városi munkahelyére a kiköltöző - állítja az igazgató, a tanulmány szerkesztője. - S természetesen ez a társadalmi szakadékot is növeli a kiköltözők és a város lepusztult területein élők között." Természetpusztító ökoházak

Meglehetősen álságos az ökoházapartmanok hirdetése és maga az elnevezés is. A hirdetések szerint a lakásokban "természetbarát" anyagokat használnak, így Indonéziából származó egzotikus fafajtákból készül a falburkolat, Indiából ónixot hoznak. Aki "ökó"-nak nevezi házát, annak illene tudnia, hogy különleges fafajták iránti igényével a trópusi esőerdők további pusztításához járul hozzá, a szállításból eredő energiahasználatról és levegőszennyezésről nem is beszélve. Az egyik prospektus érvei között szerepel: "Autóval mindössze 15 percre van a belvárostól." Vagyis nekem öko-, a többiek meg csak szívják az autóm füstjét!

Megoldások keresése

Az agglomerációs törvény hatálya Budapestre és környékére terjed ki. Ebben kijelölik azokat a területeket, ahol a későbbiekben lakóövezet-fejlesztésre lesz lehetőség, a célszerű ipartelepítési helyeket és a megmaradó zöldfelületeket is. Schuchmann Péter, a Pestterv vezetőtervezője, a terv kidolgozója a zöldek országos találkozóján számolt be arról, hogy a főváros és a környező települések eddig egyirányú fejlesztését kívánják megváltoztatni. A törvénytervezet megoldást keres a városi tömegközlekedés és a környék közlekedésének összekapcsolására, vizsgálja az elővárosi vasút, a Budapesti Közlekedési Szövetség lehetőségeit. A tervezet az ipartelepítés során a zöldmezős helyett az úgynevezett barnamezős beruházásokat támogatja, ami a korábbi ipari területek újrahasznosítását jelenti.

Heti Válasz