Tinnye 1206 lakosú község a Zsámbéki-medence északi részén. 1843-46 között a községben lakott Kossuth Lajos. A ház ma is áll.

A falu a honfoglalás után az ország központi részéhez tartozott.
A földmunkák során előkerült ősemberi kőszerszámok, bronzkori eszközök, római-, és népvándorlás-kori és honfoglalás-kori leletek tanúsítják, hogy szinte megszakítás nélkül emberi település volt a terület.

A középkori falu a patak mentén feküdt, központja a 13. században épült Szt. Jakab kápolna volt. Az épület átvészelte a török-kort, annak elmúltával a reformátusok használatába került. Legutóbb 2ooo-ben újították fel, láttatva az eredeti építmény megmaradt ajtó, ablak boltíveit.

Tinnyét először 1274-ben említi oklevél, ekkor Tinnyei Miklós birtoka volt. Az oklevél fejlett föld- és szőlőművelésről ad számot. A tatárdúlás után a délkeleti részen álló hegycsúcson az Aynard lovagok várat építettek, amely rövid ideig állott. Valószínű, hogy a Páskomban lévő földvár-maradványok Árpád-kori eredetűek.
1319 előtt Moys nádor elzálogosította Tinnyét Vernelnek és fiának, budai várnagyoknak. 1319 után a terület lakatlan, a király a Hontpázmán-nembéli Kázmérnak és Andrásnak adta.

Az Árpád-ház kihalása után a község elnéptelenedett. 1346-ban Iwandrof János és Zudor Péter birtoka, 1361-ben Magyar Pál nejének, Margitnak tulajdona. 1369-ben az óbudai apácák birtokába került. 1381 előtt a tinnyei lakosok megtagadták a tized fizetését, emiatt 3 évig kiközösítés alatt éltek, majd1384-ben 43 tinnyei lakos esküt tesz a tized fizetésére a tinnyei Szt. Jakab templomban. A nevek többsége magyar. A felsorolás bírót, esküdteket, kocsigyártót, szabót, kovácsot, takácsot említ.
Tinnye 1541-ben került török kézre. Az apácák tulajdonjogukat a török uralom alatt is fenntartották, de közben a Hagymássy, majd az Eölbey családok is rendelkeztek birtokkal. 1663-tól folyamatos a református lelkészek névsora. Tinnye 1715-ben nemes község 23 adóháztartással.

A lakosság létszáma rohamosan emelkedett. 1825-re a létszám 1364 főre gyarapodott.

A legfontosabb közbirtokos családok: Miskey, Posgay, Friebeisz, Csehfalvay, Setéth, tiborcszeghi Horváth, Simontsits, Hyros, Sántha, Privorszky, Koltay, Ocskay, Hatala, Huszár, Hegedüs, Somogyi, Párnicky, Újfalussy, Hoblik, Gajzler, Wattay, Vásárhelyi, Hantken, Szokoli, Kossuth.